Bank és Tőzsde: Költő Pénz
A pénzvilág magazinja
2004. 1-2

Báli Belépő

A bál mindenképpen különleges alkalom, hisz átlagember évente legfeljebb egyszer-kétszer jegyzi elő a naptárában ezt az eseményt. Érdemes tehát valóban ünnepivé varázsolni ezeket az estéket, hogy az élmény sokáig elkísérhessen - és energiával tölthessen fel - bennünket a hétköznapokon is.

Készülődés
Mivel a meghívót vagy a belépőt már jóval a bál időpontja előtt kézhez vehetjük, jut idő a készülésre. Tervezzünk meg mindent pontosan: például hogy ki vigyáz a gyerekekre, miként jutunk el a helyszínre. Különösen a hölgyeknek fontos, hogy még otthon, a tükör előtt főpróbát tartsanak a kiszemelt ruha- és cipőkölteményben. Számos meglepetést tartogathat ugyanis az este folyamán a túl hosszú vagy túl szűk toalett, a boka körül harmonikázó harisnya. A gyönyörű alkalmi lábbeliknek sem mindig sajátjuk a kényelem, pedig ha táncolni is szeretnénk, akkor elengedhetetlen, hogy jól tartsák a lábat.

Hagyjunk tehát otthon minden zavaró "körülményt" (még a mobiltelefont is!), hogy kizárólag a párunkra és magunkra kelljen figyelnünk. Különben ez a nap is csak olyan lesz, mint a többi...

Az érkezés
Induljunk el időben otthonról, különösen akkor, ha erre az estére sem tudunk lemondani kedvenc négykerekűnk használatáról. (Bár ezt a megoldást csak az erős idegzetűeknek - és az antialkoholistáknak - ajánljuk, ismerve a közlekedési és parkolási mizériát.) Különösen fontos ez akkor, ha a báli meghívón szerepel a nyitótánc, a műsorkezdés és a vacsora időpontja. Ezekről nem illik lekésni. Az sem árt, ha indulás előtt bekapunk néhány falatot. A nem teljesen üres gyomor jól jön az első pohár pezsgő előtt, és így legalább nem kell farkaséhesen várnunk a vacsora felszolgálásának pillanatát.

Ezen az estén legalább egy kicsivel nyújtsunk többet partnerünknek, mint az átlagos hétköznapokon. Az urak gondoljanak arra, hogy a rafinált estélyikben nem könnyű a mozgás: segítsék ki az autóból a hölgyeket, s szolgáljanak támaszul az esetleges lépcsők leküzdéséhez is. A ruhatárban a kabát le- és felsegítését ne engedjék át másnak, még a jó barátnak se. A hölgyek pedig adjanak lehetőséget és időt a férfiaknak az udvariassági formulák betartására.

Az asztalnál
Az asztalnál először a nő választ helyet, a férfi - miután segédkezett partnere székének eligazításában - a hölgy balján ül le. Ha nem ismerjük az asztalnál ülőket, köszöntésük után illik bemutatkozni. Ezzel részévé válunk az asztaltársaságnak, ezért nem illendő összehajolva, kettesben beszélgetni. Ráadásul szórakoztatóbb is lesz az este, ha bekapcsolódunk a társalgásba.
Az ismerkedés
A farsangi bálok már évszázadokkal ezelőtt is kiváló alkalmat adtak az ismerkedésre, és így van ez ma is. A táncparkett - főként a hangos zene miatt - nem túl szerencsés helyszín a beszélgetésre. Semmiképp sem szabad messzemenő következtetést levonni a tánc közben természetes testi közelségből. Egy kiadós rocky egyáltalán nem garantálja a folytatást... Sőt a túlzott szorongatás inkább taszító, mint vonzó.

A tánc
A történelem folyamán szinte minden báli szezonnak megvolt a maga kedvence. Az 1910-es években a polka, a bécsi keringő és a csárdás, az első világháború előtt a tangó, a húszas években a szving, a foxtrott, a charleston, aztán a slow fox, a quick step, majd a latin táncok.

A bál egyik alapeleme a tánc, erről még a kevésbé táncos lábúak se feledkezzenek meg. Az urak mindenképpen kérjék fel párjukat - és őt elsőként, a többi hölgy csak utána következhet! Bármilyen egyszerű lépés megteszi, néhány forgatással már csodákat művelhetünk a parketten. A kiemelkedő tánctudást amúgy sem illik fitogtatni, ráadásul a gyöngébb képességű partnert is kínos helyzetbe hozhatjuk a túlságosan bonyolult lépéskombinációkkal.

Szaktanácsadónk: Rápolthy Gabriella